Megjegyzések

Az utóbbi időben sok üzenetet kapok, amikben azt olvasom, hogy a Facebook nevű közösségi oldalon milyen véleményeket kapok, van néhány üzenet, ami nem több mint egy bemásolt beszélgetés. Előre is kérlek titeket, hogy ha véleményetek van rólam, akkor megjegyzésben tegyétek, közre az oldalamon mivel a beszélgetés részletekkel nem tudok mit kezdeni, mert aki elküldi, bármit változtathat rajta. Az előző "kisregény"-hez nem fűzök sokat. Az nem volt több egy vázlatnál, amit régen írtam és idő előtt megosztották az oldalt, de most már a végleges változat van fent, ami szerintem jobban sikerült, de döntsétek el ti…

A boncnok boncolása, avagy a demagógia és a manipuláció hatalma.

Elnézést a kellemetlenségekért muszáj voltam újat írni a problémák elkerülése véget.


Az elmúlt pár hónapban sok magamfajtának, köztük jómagamnak is szemet szúrt egy mondhatni különleges 
oldal, ami egy mondhatni egyedülálló szerepjáték fajtával fogalakozik, nevezetesen az „FRPG-vel”.

Ennek a mozaikszónak a jelentése Forum Role Playing Game (Fórum szerepjáték), ami azt takarja, hogy a régebb óta létező klasszikus szerepjátékok varázsát kártyák, kockák vagy épp táblák nélkül egy egyszerű blog vagy weboldal fórumán írott formában is élvezhetjük.

 De kezdjük is felvágni a boncmester művét.

Lássuk hát a mester ars poeticáját: „Igen régi szerepjátékos vagyok, mondhatni vén. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje megosztani a felgyülemlett tapasztalatokat jó, és rossz élményeket azokkal, akiket érdekel.”

Elsőre semmi különleges, mi rosszat várhatnánk egy tapasztalt játékostól, aki mindösszesen csak saját véleményét és saját tapasztalatát szeretné megosztani egyes oldalakról játékostársaival. Ennél a pontnál nem értettem miért érkezik ennyi panasz az említett oldalról, hiszen saját elmondása szerint egy profival van dolgunk, na de jött a hideg zuhany…

Az első elrettentő jelek már a bevezető utolsó mondatában jelentkeztem miszerint: „Nem fogok senkit sem kímélni, vagy feldicsérni. Éppen ezért, ha valahol jó véleményt olvashatsz tőlem, akkor annak súlya van.” Az első gondolat, ami eszembe ötlött nem volt más, mint ez az egyszerű költői kérdés: ki ez az ember? Addig rendben van, hogy senkit nem kímél, erős kritikákra mindig szükség van főként a mai világban, de mi az hogy súlya van annak hogyha ő jót mond valamiről? Ezt még mondjuk Stephen King-től vagy Petri Györgytől elfogadhatónak tartanám, de miért pont tőle, egy névtelen „kritikustól”?

A másik dolog, amit a fent említett mondat kapcsán fölöttébb humorosnak találtam, ami egyik saját bejegyzése volt: „Ha beregelek egy oldalra, és ott jól mennek a dolgok, akkor nem írok róla kritikát.” Ezen mondat elolvasása után már teljes mértékben elveszítettem a fonalat és arra gyanakodtam, hogy valamit nem jól olvastam vagy véletlenül csak rossz helyre tévedtem.

A röpke másfél perc alatt lezajlott sokkhatás után úgy döntöttem belevetem magamat a kritikák hullámzó tengerébe és végig olvasom mindet.

Mielőtt még szíveskedtek szívrohamot kapni hagy jegyezzem, meg hogy csak a számomra kedves bejegyzéseket fogom taglalni.

Kezdjünk az „Ok és Okozatok” című műalkotással. „Ki miért teszi azt, amit? Az emberek alapvetően ösztönlények. Ez az adminokra is vonatkozik. :)” Azért kezdtem ezzel a kis összegző mondattal, mert érdekesnek tartottam az ő elgondolását az emberről, mint a bioszféra adott egyedéről. Mind a biológia és a pszichológia kimondja, hogy az embert az teszi emberré (kiemeli az állatok közül) hogy képes kontrollálni vagy felülkerekedni az evolúciós folyamat során a génjeiben fennmaradt ösztöneit. De ez csak egy kis hiba, tulajdon képen nem akartam ezen felbuzdulva elmondani az oldalt egy hozzá nem értő, műveletlen személy koholmányának, mivel mindenki véthet hibákat. A cikket elolvasása után igazából szánalmon kívül nem éreztem mást, maximum kételyetek hogy valóban érdemes-e erről az oldalról egy reflektálást írnom. Igazából az egész iromány nem szólt másról csak arról, hogy őt miért is támadják meg az építő jellegűnek még erős jóindulattal sem nevezhető kritikái miatt. Panaszkodik továbbá arra, hogy ezen alkotásai nem jelenhetnek meg az FRPG oldalakon mondván, hogy ez csak saját oldaluk reklámozása végett megy így. Mindezek mellett sérelmezte azt, hogy e szerepjátékok világa már nem létezik, hanem csak egy „linkszövetségbe” tömörülve hajhássza a hírnevet és a profitot. Ennek egyik formáját az úgynevezett FRPG top sitesben látja, amit különös módon ő is használ saját oldalának népszerűsítése végett. Ez nekem ambivalenciának tűnik, de mindenki döntse el magának.

Következő alanyunk „A független kritika szükségességéről, és az anonimitásról.” című értekezésünk. Ennek mozgató rugói két őt ért sérelem, hogy saját sérelmei alapján írja meg kritikáit, és az, hogy nem is regisztrál azokra az oldalakra, amikről ír. Az utóbbi kapcsán főhősünk pártjára állnék ugyan is szerintem nem lehetséges egy oldal történéseit úgy megfigyelni, hogy közben nem vagyunk tagjai annak. A legtöbb írásából az látszik, hogy elemzéseinek nagy része sokall inkább érzelmein és az oldal iránt táplált gyűlöleten mintsem puszta tényeken és az oldal tulajdonságain alapszik. Szeretnék még kitérni a függetlenségére, amit meglehetősen jól szemléltet egyik mondata: „Előrebocsátom, hogy ebben a sztoriban nyakig benne vagyok. Ettől függetlenül megpróbálok tárgyilagosan írni.” Itt tegyük helyre azt, hogy a tárgyilagosság nem egyenlő a függetlenséggel. Tegyük hozzá hogy ezt a képet csak árnyalja az a tény, hogy az esetek többségében se nem tárgyilagos se nem független nem marad, mindössze saját sérelmeit zúdítja az olvasóra és a saját oldalát az egekig magasztalja. Kíváncsi olvasóink számára megemlítenénk hasonlóként a „Hazugságok hálója” „Egy újabb szakítás története” olvassátok sok szeretettel.

Ami szerény véleményem szerint viharfelhőként beárnyékolja és körüllengi az oldalt az utóbbi időben nem más, mint a Silvermoon és a North Star párharcának utórengése. Hősünk, akinek ereiben nem csörgedezik sárkányvér, de Skyrim-be illő módon a való élet Ulfric Stormcloak-jaként a lázadók élére áll és a király helyett a Silvermoont és adminjait „ordítja halálba”. Viccet félretéve ahhoz, hogy megértsük, eme véres küzdelem lényegét szükségünk van némi háttér információra, amit kritikusunk oldala is biztosít. Lényege nem más, mint az, hogy főszereplőnk egy „lázadócsoport” élére állva (ami saját elmondása szerint a játékosok nagy részét takarta) elmenekült az adminok már-már hisztérikus magatartása elől, hogy egy új oldalt alapítson ahol a felhasználók és a játékmesterek végtelen harmóniában élnek, egymáshoz csak kedvesen és jóindulattal viszonyulnak, örök a boldogság és a béke. Kissé utópisztikus nem? Valóban, a legtöbb ember így gondolja. A leírtak ellenére a Silvermoonon, azóta is viszonylag sokan játszanak és nincsenek eget rengető problémák. A fent említett oldal által kezdeményezett támadása cáfolatára had mutassak meg egy gyöngyszemet, amit nem máshol, mint a North Star oldalon találtam. (http://northstar.forumr.net/t295-a-north-star-es-a-silver-moon) . Különösebb kommentárt nem fűznék, hozzá a bejegyzés magáért beszél.

Végezetül szeretnék kitérni arra, hogy miért is írtam meg ezt a rövidnek nem nevezhető a felszínt alig karcoló szösszenetet. Azt hiszem jómagam és több játékos nevében is beszélek, ha azt mondom: elegünk van! Nem véletlenül nem említettem azon oldalak nevét, akik hozzájárultak kis reflektálásom megírásához. Ennek oka nem más, mint a félelem attól, hogy „pártatlan kritikusunk” porig gyalázza, ne adj Isten elrettenti a zöldfülűeket attól hogy kipróbálják tehetségüket, új tapasztalatokat szerezzenek ezeken az oldalakon is. A Silvermoonnal karöltve, néhány oldal, mint például a Mitológia, Empire of Fantasy és a Tükörkapu is megkapta a részét ebből az úgynevezett kritikákból.

Befejezésként azt a következtetést vonnám le, hogy pusztán sérelmein és rossz benyomásaink alapján nem szabad elítélni mások szórakozását, és mindezzel megfosztani másokat a játék és a közösség örömeitől. Soraimat egy méltán híres Oscar Wilde idézettel zárnám, ami így szól: „A legszörnyűbb dolgokat mindig nemes indítékok sugallják.”

Mindenki döntse el kinek vagy minek hisz jobban, de közben ne felejtse el, hogy saját maga is lehet olyan jó, mint egy névtelen kritikus.